Ma délután bekapcsoltam a tévét, hogy egy kicsit elmeneküljek a fõváros zajától valami nyugodt, gazellaszökdelõs, kiscicamegmentõs mûsort bámulva, de hála a csúcstechnikás házmozirendszeremnek és a ténynek, hogy valaki ráült a távkapcsolóra, sikerült behoznom egy horváth rádióadót.
Annyira megdöbbentem az arcomba üvöltõ agresszív balkán poptól, hogy jó másfél percig csak néztem ki a fejembõl, aztán megpróbáltam értelmezni a szöveget azzal a csekély nyelvtudással, amit a családi nyaralások alatt szedtem fel.
Ennek bõvítésére viszont sosem szorultam rá igazán, mert vagy mindenki tudott magyarul, vagy a "dobrodosli... jagoda" párossal, meg némi készpénzzel már sikerült epres fagyihoz jutnom. Úgyhogy elég hamar észbe kaptam és lemjútoltam Jasmin Stavrost, mielõtt maradandó kárt tesz bennem.

Mindenesetre a nagy megrázkódtatás után szükségem volt némi nyugtatóra, ugyhogy Bebel Gilberto mellett döntöttem. A Momento jó választás. Joao, Asrtud, Bebel Gilberto. Minél többet hallgatom, annál jobban szeretem õket. Évekig kitartottam amellett, hogy én nem leszek elfogult rajongója senkinek és semminek, de a bossa novával való megismerkedésem után kénytelen voltam feladni ezt az elvet. Lázasan kutatok Gilberto albumok után, és bevallom, kétszer szavaztam rá itt az oldalon is. (Jelzem, mindenki szavazhat! Nem, nem ott, oldalt! igen görgesd kicsit lejjebb... na ott!)

Azért nem lenne semmi, ha tényleg összejönne egy ilyen koncert! Nemrég láttam a youtube-on Kurt Ellinget Al Jarreauval Take Five-ot énekelni, és egyszerûen nem tudtam betelni velük. Nem tudtam eldönteni, hogy a zsenialitásuk volt rám nagyobb hatással, vagy az, amilyen idióta fejeket vágtak közben, de még háromszor megnéztem a videót és arra jutottam, hogy a válasz a hatalmas tudás, amit felszabadultan, szinte gyermeki örömmel használnak. Jó nekik.

És jó nekem, mert láthatom és hallhatom.
 
És jó lesz nektek is, csak böngésszétek szorgalmasan a programajánlót!

Tags: