Pálma-ág a Jazzklubnak

Talán hozzám hasonlóan más is furcsállkodva vette először észre, hogy milyen ötletből lett a Budapest Jazz Club lógója: a Kisfaludi Strobl Zsigmond-féle Szabadság-szobor a feje fölé nem pálmát tart, hanem szaxofont. De a második születésnapon már a pálma is jár a klub sok örömteli pillanatáért.

Az épületben 2008 januárja óta a klub vezetői jelentős átalakításokat végeztek, otthonosabbá tették.bÜdítő változatosság, hogy a színpad nem füstös pincében van, és a nagyteremben nem lehet dohányozni. Bár a palota falai között a zenekaroknak nem olyan könnyű „befűteni”, azért a második születésnapi koncert alkalmából érdemes visszatekinteni, kiknek sikerült ez a leginkább.

Miközben a magyar élvonalbeli jazzegyüttesek egymásnak adták a nagykapu kilincsét az első évben, a brit trombitás, Gerard Presencer volt az egyik első világsztár külföldről. Egyre több magyar jazzelőadó jut el a jazz európai fellegváraiba, például éppen Londonba. Persze ehhez az is kell, hogy itthon ilyen színvonalú klubok működjenek, és főleg hosszú távra tervezzenek. Például Jim Mullen talált a kandalló melletti csigalépcsőn nagyon gyorsan „haza”: az egyéni hangú brit gitárost Cseke Gáborék kísérték akkora rutinnal, mintha nem lett volna köztük egy generáció, meg az egykori elzártság hatása. Dave Douglas tavaly őszi fellépése pedig újabb mérföldkövet jelentett a két éves úton.

A nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódás ideális formája, amikor egy-egy szólistamagyar zenekarral kerül szorosabb kapcsolatba, nem csak egy estére. Mint például Joey Calderazzo, a lenyűgöző amerikai zongorista, aki a Transform Quintettel évek óta fellép, és a klubban éppen a Mezzo számára készített tévéfelvételt. Alig várjuk, hogy a Dresch Quartet, a Borbély Műhely, a Balázs Elemér Group, a Free Style Chamber Orchestra és Oláh Kálmán Szextettjének Múzeum utcai fellépését viszontláthassuk a francia zenei csatornán.

Ugyancsak ünnepnapnak számítanak a kisebb és nagyobb fesztiválok kapcsolt rendezvényei a klubban, a MOL Budapest Jazzfesztivál, a magyar, továbbá az osztrák nemzeti jazzünnepek, és a Szigetre kitelepült BJC-színpad, amelyek biztosan elérnek olyan közönségréteget is, amelyik nem jár hétköznap jazklubba. Ami viszont elképzelhetetlen jam session nélkül. Az, hogy éjszakai örömzenélés rendszeressé vált, amelybe (szinte) bárki becsatlakozhat, ahol ambiciózus muzsikusok teljes odaadással mutatják meg a jazz egyik legélvezetesebb oldalát, igazán magasra emelte a magyarországi jazzklubok között a BJC-t.

Zipernovszky Kornél

A Fidelio jazz rovatvezetője