A születésnapi Jam Session időpontja:  2010.01.30. 23:00

A belépés ingyenes!

Oláh Tzumó Árpáddal 30. születésnapjának apropójából beszélgettünk.

Meg se próbálom kikerülni a kérdést, épp ezért rögtön az elején áruld el, honnan a Tzumó név?
Ez egy igazi becenév. Édesanyám még csecsemőkoromban becézgetett így, azóta is mindenki így szólít.

És a „tz”?
Amerika. Kint is ragaszkodtam ehhez a nevemhez, de a Cumót persze kumónak ejtik, a „tz” legalább közelít a magyar „c”-hez, így lettem Tzumo.

Mesélj a kezdetekről, hogyan kerültél kapcsolatba a hangszerrel?
Édesapám ütős, ezért már egész fiatalon beleszerettem a zenébe, először persze a dobolásba. Otthon már akkor is főként jazzt hallgattam, hallottam, hiszen legtöbbször Wayne Shorter, Weather Report, Chick Korea és a már akkor is sztárnak számító külföldi előadók zenéi szóltak Az Erkel Ferenc általános iskolába klasszikus zongorát tanultam, majd a Weiner Leo konzervatóriumba kerültem. Tizenhat éves koromtól egyre inkább a jazz és az improvizáció világa kezdett érdekelni. Tizenhét évesen a Bartók Rádió Füsti Balogh Gábor jazz versenyén indultam. Szabó Danival megosztva az első helyen végeztem. Ő lemezszerződést, én pedig egy öt hónapos Bostoni ösztöndíjat nyertem, így öt hetet Amerikában tölthettem.

Ha jól tudom ezen kívül is tanultál, sőt éltél is Amerikában.
Így van. Huszonegy évesen visszamentem és újra a bostoni Berklee-n folytattam a tanulmányaimat.

Miből tudtad mindezt finanszírozni, kaptál valamilyen támogatást?
Ahhoz hogy kint létezni tudjak a szüleimnek el kellett adniuk a családi lakást és egy kisebbe kellett költözniük. Mondanom sem kell, hogy nagyon hálás vagyok nekik mindezért. A tanulmányokat ösztöndíjból fizettem, de ahhoz, hogy kint lakni, enni, egyszóval élni tudjak, komoly anyagi támogatásra volt szükségem.

Aki ismer biztos, hogy hallott már a „Herbie Hancock sztoriról”, hogy is volt ez pontosan?
A Monk intézet kétévente létrehoz egy zenekart kifejezetten a fiatal tehetségekre koncentrálva. Demó beküldésével lehet pályázni. A több száz pályázóból minden alkalommal hármat választanak ki – hangszertípusonként – majd a három pályázóból személyes meghallgatás után választják ki a „befutót”. Így kerültem a Monk Band-be, ahol két évig olyan nevektől tanulhattam, mint Hanckok, Wayne Shorter, Terence Blanchard és Jack De Johnette.

Mi az ami a legmélyebb benyomást tette rád Amerikában?
Ezt nehéz jól megfogalmazni, de ott valahogy békén hagyják az embert. Azt éreztem, hogy ha szakmailag jól teljesítek, más dolgom nincs. Hatalmas a konkurencia, rengeteg a jó zenész. Sokkal inkább a tudáson, mintsem a személyes kapcsolatokon múlik az, hogy ki milyen elismerésben részesül.

Az imént felsorolt nevek és az ottani sikereid hallatán joggal vetődik fel a kérdés: Miért jöttél vissza?
Több okból.  Hiányzott a családom, és persze honvágyam is volt. Az sem titok, hogy kint is egyre nehezebb munkához jutni, a fellépési lehetőségek vagy épp a lemez készítés esélye egyaránt csökken. Annak, hogy hazajöttem az is egyik oka volt, hogy itt egy biztos munka, egy pop album hangszerelésének felkérése várt.

Meddig maradsz? Tervezed, hogy visszamész?
Nyáron nagyon valószínű, hogy újra kimegyek, és – bár nem akarom elkiabálni – de ha miniden a terv szerint halad, egy lemezt is készítek majd kint.

A késő esti Jam Session-ök alkalmával gyakran láthatunk dobolni is. Tanultál valakitől, vagy csak ellested a fikcsiket?
A dob gyerekkori szerelem, de tanárhoz nem jártam soha. A terveim között szerepel, hogy egyszer majd komolyabban foglalkozzam a dobolással is.

Kiket hallgatsz, amikor épp nem zenélsz?
A komolyzenét a mai napig nagyon szeretem. Bachot rengeteget hallgatok, de Bartókot is legalább annyira szeretem.

És a könnyebbek közül?
A jazz mellett az igényes R’n’B zenéért is rajongok. Mostanában főleg D’Angelo-t és Dwele-t hallgatok.

Hova jársz szórakozni?
Lehet, nem fog hitelesen hangzani, de Te is tudod, hogy főleg a BJC-be. Ide akkor is szívesen lejövök, ha épp nem én muzsikálok, sőt múltkor a Salsa estre is lenéztünk a barátnőmmel. A születésnapomat azért szívesebben ünneplem szűkebb baráti körben, még mindig a házibulik híve vagyok.

Ha nem zenélhetnél, mivel foglalkoznál? El tudod képzelni magad más „szerepben”?
Biztos, hogy akkor is művészettel, bár az sem kizárt, hogy vallással, teológiával foglalkoznék. Azt, hogy egyáltalán ne lenne kapcsolatom a zenével, nem tudnám elképzelni.