2014. 10. 29.

VIKING-MAGYAR ZENEI ÖSSZEBORULÁS – ELSÕ NAP: 2014. OKTÓBER 28.

Megvalósult a Budapest Jazz Club és a koppenhágai The Standard klub között kötött, magyar-dán jazz cserekereskedelmi megállapodás elsõ fázisa. Tegnap a rangos dán jazz szentélyben ismét együtt zenélt  Lakatos Róbert (alias Szakcsi Robi)  és az immár Dániában honos tenor fenomén Bolla Gábor, ráadásul egy elképesztõen jó skandináv ritmus szekció kíséretében. Gabi és Robi bõ tíz évvel ezelõtt villantotta fel a magyar zenei erényeket Franciaországban, amikor az akkor mindössze 16 éves tenoros által vezetett Bolla Quartet megnyerte az Avignon Nemzetközi Jazz Fesztivál zsûri- és közönségdíját, Robi pedig a fesztivál legjobb szólistájának kijáró nevezést. Azóta nem csak a Bolla Quartetben, de más formációkban is sokat játszottak együtt, sõt több albumon is közösen hallhatók. Noha, a földrajzi távolságnak köszönhetõen ma már ritkább kettejük kooperációja, de talán annál értékesebb, mert ez a több mint egy évtizede kialakult zenei testvériség bõségesen kamatozott tegnap este.
 
 
 
 
A The Standard amerikai stílusú jazz klub, ahol két szettet játszanak esténként a zenészek és a több mint 50 dolláros belépõ csak egy szett élvezetére jogosítja a közönséget, mert az este 6 órakor kezdõdõ, majdnem másfél órás elsõ menet után kiürítik a termet és fél 9-kor friss nézõk elõtt kezdenek újra. Elméletben ugyanazt a produkciót kellene nyújtani mindkét alkalommal, de a jazzben – hála Istennek – ez hiú ábránd. És ez a mûfaj egyik legnagyobb gyönyöre. Alkalmam volt végig hallgatni a próbát. A fiúk végigmentek a repertoáron, és ha valaki a próbán hallottakból megkísérelte volna kikövetkezni, hogy késõbb mit fog hallani, az nagyot tévedett volna. A próbán nívós hard bopot hallottunk, lazán, szépen és vidáman játszva. A közönség elõtt megmaradt, sõt rohamosan emelkedett a nívó, a jókedv és a szépség, de a lazaságot szenvedéllyel párosult, hatalmas koncentrációt igénylõ szabadság váltotta fel. A szabadság és a hatalmas koncentráció így, elsõ hallásra, két egymást kizáró fogalomnak hangzik, pedig nem az. Robiban és Gabiban egyaránt megvan az a zenei intelligencia, hogy amikor olyan zenészekkel játszanak, akik nem feltétlenül olvassák egymás gondolatait, vagy szeretnek megmaradni adott kereteken belül, akkor mindent elkövetnek, hogy a maximumot kihozzák zenésztársaikból, de soha nem hozzák õket kínos helyzetbe azzal, hogy túl magasra állítsák a lécet. Így, együtt azonban, ráadásul egy roppant tehetséges és gyorsan kapcsoló ritmus szekcióval megáldva, a zenei kísérletek, tegyük hozzá: ez esetben kiválóra sikeredett zenei kísérletek özönét hallhattuk.
 
 
A nyitó számot az elsõ szettben a „My shining hour”, a másodikban a hasonló hangulatú sztenderd, a „Just in time” szolgáltatta – mindkettõ igen magas oktán számon izzó elõadásban. De ez csak a bemelegítõ volt. A második szám mindkét alkalommal Chick Corea Bud Powellnek dedikált nagyszerû kompozíciója volt, ahol mûvészileg már nagyon magasra állították a lécet. Maga a téma is csavaros variációkon esett át, amelyet aztán a fiúk menetközben élve boncoltak és számtalan lehetõséget hoztak ki belõle. Annyira figyeltek egymásra, – itt jön be a szabadság és a feszült koncentráció összeférhetõsége - hogy egymás legbonyolultabb, a pillanat hevében született fordulataira azonnal és ugyanazon a szinten voltak képesek reagálni. A Robi és Gabi között kialakult összhangról nekem automatikusan az jutott eszembe, amit Dizzy Gillespie mondott annak idején Charlie Parkerrõl: „He was the other half of my heartbeat”, vagyis „minden második szívdobbanásom az övé volt.” Ezen a ponton már valóban illene megnevezni a kiváló skandináv zenészeket is, kiknek tehetsége és felkészültsége nélkül mindez nem jöhetett volna létre. A svéd bõgõs, Matthias Svensson gyönyörû technikával, fantasztikus harmónia érzékkel és elképesztõ odaadással, átéléssel játszott. Szemmel láthatóan élvezte a játékot. Az arca annyira kifejezõ volt, hogy – meg kell mondjam – Egri Jancsi is, hozzá képest, rezzenéstelen arccal bõgõzik. A dán dobos, Anders Mogensen, akit az utcán az ember vidám henteslegénynek vélne, a dob mögött ugyancsak megtáltosodik és õ volt az egyik biztosítéka annak, hogy a leghajmeresztõbb spontán kísérletek közepette is lüktetett a muzsika.
 
 
 
 
 
 
Ami a repertoár többi részét illeti, mindkét szettben játszották Robi és Gabi közös szerzeményét, a „The answer came too late” címû gyönyörû, megindító balladát. Az elsõ szettben ezt sztenderd követte, az „I hear a rhapsody”, ahol teljesen megfordították a Chick Corea számban alkalmazott folyamatot. Itt bedobták egy kalapba a szám összes alkotóelemét, azokat jól összerázva kombinálták, majd – mint valami kaleidoszkópos játékszerben – ismét összerázták és megint csak új zenei kép bontakozott ki elõttünk és csak egészen a szám végére alakult ki mindebbõl az eredeti téma.  Ez nagy játék volt, a szó minden értelmében. Ugyancsak ebben a számban, közel az elejéhez volt néhány perc, amely Robi és Gabi esetében atipikusan, de teljesen zseniálisan megidézte a néhai Lennie Tristano és Lee Konitz cool, de kötetlen improvizációinak hangulatát, amelybõl szinte észrevétlenül siklottak át egy Coltrane-i atmoszférába. Mindkét szettben szerepelt Monk gyönyörû balladája, a „Reflections”, ami alkalmat adott a zenészek lírai adottságainak kibontakoztatására és mindkét alkalommal hallhattuk a Lakatos-Bolla szerzõpáros „Brother Johann Sebastian Bach” címû leleményét, amely Coltrane emlékezetes „Moment’s notice” –ának harmóniáira alapulva próbálta bemutatni, mi lett volna, ha JSB a mai világban feketének születik. Amennyiben nem ez forgott a komponisták fejében, akkor is elmondhatom, hogy bravúros teljesítménynek bizonyult, mint ahogy az egész este az volt. Mára virradóan nagyon fájt a szívem, hogy Bolla Gabi és Lakatos Robi nem tölthet együtt 16 évet úgy, ahogy azt annak idején a néhai Dave Brubeck és Paul Desmond tette, hogy ez az együtt dobogó két zenei szív kiteljesítse a bennük lakozó óriási közös potenciált. 
 
 
 
 
 
 
 
YouTube Channel
Joey Calderazzo OB 2017
Tripadvisor

 


 

-------------------

CONTACT:
Hollán Ernõ utca 7.
H-1136 Budapest

Tel.:

+36704139837

(10.00AM - 6:00PM)

+36 1 798 7289
(6.00PM-12:00PM)

Email: info@bjc.hu
 
-------------------

CLUB & CAFE opening hours:

From 1 September to 31 May:
Monday-Thursday:
10.00-24.00
Friday-Saturday:
10.00-02.00
 
From 1 June to 31 August:
Wednesday-Thuesday:
16.00-24.00
Friday-Saturday:
16.00-02.00
 

-------------------

BJC BISTRO

opening hours:

From 1 September to 31 May:
Monday-Thursday:
18.00-24.00
Friday-Saturday:
18.00-02.00

From 1 June to 31 August:
Wednesday-Thuesday:
18.00-24.00
Friday-Saturday:
18.00-02.00
 


Table reservation:
+36 1 798 7289


 
-------------------

Box office:
19:00-22:00 on concert days

 

Tickets can be bought also at Broadway Ticket Office in front of Budapest Jazz Club from Mon-Fri from 10 AM to 6 PM.

 

utalványok
2014 © JazzArt Közcélú Alapítvány