Magyar verzió
2014. 10. 30.

VIKING-MAGYAR ZENEI ÖSSZEBORULÁS – MÁSODIK NAP: 2014. OKTÓBER 29.

 
 
FONTOS ELÕZETES: SZÕKE NIKI SZOMBATI KONCERTJÉT FELVESZI ÉS KÖZVETÍTI A DÁN TELEVÍZIÓ.  ÉLÕBEN IS ÉLVEZHETÕ LESZ SZOMBAT ESTE 20.30-TÓL
 
A KÖVETKEZÕ LINKEN:
 
 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
A Budapest Jazz Club és a koppenhágai The Standard közös rendezvény sorozatának második napján a két Lakatos dinasztia jazz óriásai osztották meg a pódiumot. Zongorán a Kossuth díjas Szakcsi Lakatos Bélát, a Nemzet Mûvészét, a magyar jazzvilág doyenjét, míg szaxofonon a hangszer nemzetközileg legismertebb magyar exponensét, az Egyesült Államokban is jegyzett és immár 33 éve Németországban élõ Tony Lakatost hallhattuk. A ritmus szekció ugyanaz maradt, amelyik az elõzõ este Bolla Gabit és Szakcsi Robit hajtotta, vagyis bõgõn a svéd Mathias Svensson és a dobokon a dán Anders Mogensen.
 
 
 
Próbára nem nagyon volt idõ, mert Tony az aznapi egyetlen közvetlen járattal érkezett Baselbõl és szûk félórával azelõtt futott be a klubba, hogy a közönséget be kellett engedni. A The Standardban ilyen szempontból roppant szigorú a fegyelem. Idõben kell kezdeni, idõben kell beengedni a közönséget és akkor a próba és a beállás azonnal abbamarad. Vagyis itt nem követhetõ az õsi magyar hagyomány, miszerint a közönség már türelmetlenül toporog odakint, míg bent még vígan folyik a próba, majd a kezdés kitûzött idõpontja után negyedórával is a dobos még kint cigarettázik a klub elõtt, a bõgõs bezárkózott az illemhelyre, a szaxofonos a bárpultnál elmélyülten beszélget és a zongorista haza telefonál a feleségének (akinek nem inge, tényleg ne vegye magára). De ejtve az évõdést, a gép érkezési idõpontja tudható volt, tehát Tony jó elõre megküldte a  repertoárban szereplõ két saját szerzeményének kottáját a többieknek, Béla pedig elpróbálta azokat a ritmus szekcióval. Mire Tony megérkezett jóformán csak arra maradt idõ, hogy röviden átvegyék Béla két saját kompozícióját (a másodikra kevesebb mint 2 perc jutott!), megállapodjanak a ritmusokat tekintve és megbeszéljék, melyik sztenderdeket fogják minden próba nélkül játszani és, természetesen, a szólók sorrendjét.
 
 
 
 
 
 
Két Tony Lakatos szerzeménnyel nyitottak, amelyek azonnal kidomborították, mitõl is olyan nagy keresletnek örvendõ zenész ez a kiváló szaxofonos. Mindenek elõtt kiemelném jó ízlését, mértéktartását és szakmai alázatát. Egyáltalán nem fitogtatja hatalmas technikáját, hanem alárendeli a kifejezés tisztaságának. Minden hang a helyén van és nincs üresjárat. Kevésbõl tud kihozni nagyon sokat és mûvészi szinten tud megközelíthetõ, laikusok számára is emészthetõ rögtönzéseket produkálni. A balladákon páratlan érzelmeket sugároz és a tónusa lassú és gyors számokon egyaránt gyönyörû. Saját szerzeményeit tekintve (a The Standardban ezek közül a „Silver and gold”-ot, valamint a „Rama 9”-t hallhattuk) azok nem egyszerûen korunk értelmetlen követelményének tesznek eleget, miszerint minden rögtönzõmûvész produkáljon „eredeti anyagot”, hanem valóban megütik a nagy jazz sztenderdek mércéjét. A két Tony Lakatos számot követte Béla „Na dara!” címû, emlékezetes roma-jazz albuma egyik gyönyörû kis motívumának a kibontása. A szám, mint az albumon is, a régi magyar kávéházi cigányzene hangulatának megidézésével kezdõdött, amelyen Béla zongorajátéka döbbenetesen emlékeztet a cimbalom hangjára, míg a tónusában a tárogatóra hasonlító szopránszaxofont Tony szólaltatja meg ugyanebben a hangulatban. Ezen a számon lehetett a legtökéletesebben hallani, hogy Béla mekkora varázsló, mert a kissé édeskés, nosztalgikus motívum szinte észrevétlenül kúszik át kifejezetten kortárszenei improvizációba, csak Béla kezei alatt a kortárszene nem azt jelenti, hogy a nem beavatottak azonnal elveszítik a fonalat. Szakcsi Lakatos Béla minden körülmények között a szó régimódi értelmében is muzikális maradt.  Ennek a darabnak az egyik nagy élménye Mathias Svensson csodálatos bõgõjátéka volt. Eleinte a cigányzene hagyományainak megfelelõen vonózva kísérte Bélát és Tonyt, majd a szám vége felé olyan pengetett szólót produkált, hogy Béla is megtapsolta. Mondta is neki, hogy ezek után nyugodtan beállhat a cigányok közé.
 
 
 
 
 
 
Ezt követte három sztenderd: a „Softly as in the morning sunrise”, a „’Round midnight” és egy bossa nova hangulatú darab, amelyet nem tudtam azonosítani. Az általában balladaként játszott „Softly” Tony értelmezésében egy csodálatosan szvingelõ számmá módosult, míg Monk „Midnight”-ja egy hosszú és gyönyörû, kíséret nélküli romantikus bevezetõvel indult, amely az én füleimnek a Bélából áradó szeretetet és emberiességet sugározta, amibõl csak fokozatosan, apránként bontakoztak ki Thelonious Monk eredeti elképzelései. Tony csodálatos fogékonysággal és érzékenységgel vette a lapot és az eredeti motívum csak a legvégén köszönt vissza. Ezt maga Monk is értékelte volna. A zárószám, melynek próbája kevesebb mint 2 percet vett igénybe, Béla „Jégesõ” címû szerzeménye volt, amely legújabb (és sajátjai közül általa a legjobbnak tartott) Szakcsi Climate Change albumán található. Roppant szellemes és nem bántóan sokkoló kortárszenei nyitásból lendületes, sodró poszt-bop (elnézést a „kintfentesektõl”!)  stílusba csapott át a játék, amelyen ez a két nagymester ismét bizonyíthatta zsenialitását és egymással érzett mûvészi empátiáját. Hatalmas zene volt!
 
 
YouTube Channel
Tripadvisor

 


 

V4 2018
 ÚjMûvészet

-------------------

CONTACT:
Hollán Ernõ utca 7.
H-1136 Budapest

Tel.:

+36704139837

(10.00AM - 6:00PM)

+36 1 798 7289
(6.00PM-12:00PM)

Email: info@bjc.hu
 
-------------------

CLUB & CAFE opening hours:

 
Monday-Thursday:
10.00-24.00
Friday-Saturday:
10.00-02.00
 

-------------------

BJC BISTRO

opening hours:

 
Monday-Thursday:
18.00-24.00
Friday-Saturday:
18.00-02.00

 


Table reservation:
+36 1 798 7289


 
-------------------

Box office:
19:00-22:00 on concert days

 

Tickets can be bought also at Broadway Ticket Office in front of Budapest Jazz Club from Mon-Fri from 10 AM to 6 PM.

 

utalványok
2014 © JazzArt Közcélú Alapítvány