2014. 11. 01.

VIKING-MAGYAR ZENEI ÖSSZEBORULÁS – NEGYEDIK NAP: 2014. OKTÓBER 31.

Mi tagadás, ez alkalommal a Budapest Jazz  Club idegen tollakkal ékeskedett a koppenhágai The Standarddel létrehozott hatnapos klubközi mini-fesztiválon. Míg a vendéglátó dánok egyenesen klubalapító zenei igazgatójukat, az Egyesült Államokban is jegyzett Niels Lan Dokyt delegálták a zongorához, addig magyar részrõl olyan mûvész vette kezelésbe a billentyûket, aki még az életében nem játszott a BJC-ben.  Az utóbbi mondat két szempontból is magyarázatra szorul. Az olvasottak alapján az ember azt gyaníthatná, hogy két zongorista játszott aznap este. Tegyük hozzá, a gyanú indokolt. Sõt, két zongorista és két zongora is volt a pódiumon.
 
 
 
 
 
A másik kérdés, ami jogosan felmerülhet: ki az a magyar zongorista, aki még nem játszott a BJC-ben?  A válasz: az 1990 óta külföldön élõ, zenei tanulmányait Budapesten kezdõ, majd Grazban és Párizsban befejezõ Spányi Emil, aki valamikor Oláh Kálmánnak is tanítványa volt. A neve inkább zenészkörökben ismert otthon, pedig a Franciaországban, Svájcban, Németországban, Skandináviában, általában Nyugat Európában nagy keresletnek örvendõ zongorista, zeneszerzõ, hangszerelõ, tanár, producer és hangmérnök, ma már a francia jazzvilág egyik jelessége. Talán sajnálatos szokás a jazzben, hogy míg a madarat tolláról lehet megismerni, az európai zenészeket annak alapján azonosítják, hogy melyik amerikaival játszott már az életében. Ez esetben Spányi Emil szakmai életrajzában olyan nevek  is állnak, mint Ray Brown, Ed Thigpen, Bob Berg, Randy Brecker, Clark Terry vagy David Sanborn, és a lista nem teljes.
 
 
 
 
 
 
Spányi Emil Niels kifejezett kérésére került a BJC@The Standard sorozatba, mert azért mégis magyar hétrõl van szó és Emil már közremûködött Niels számos projektjében, mint zeneszerzõ, hangszerelõ, producer vagy hangmérnök, de még soha nem zenéltek együtt. Hát eljött az alkalom. Ami a zenét illeti, Chick Corea és Herbie Hancock két-zongorás kollaborációi szolgáltatták számukra a mintát. Vagyis, a jelek szerint az volt az elképzelés, hogy a jazzben nem járatosak számára is élvezhetõ, emészthetõ muzsikát produkáljanak mûvészi szinten, ami teljes mértékben sikerült is. A jazzben a legtöbb sztenderd, vagyis örökzöld szám rengeteg eltérõ felfogásban játszható.  Emil és Niels a klasszikus beütésû, romantikus megközelítésre helyezte a súlyt, a szó leghagyományosabb értelmében történõ dallamképzésre, ami megköveteli egy ilyen duótól, hogy nagyon gyorsan vegyék egymástól a lapot. Egyébként is váltva játszották a szólista, illetve a ritmus szekció szerepét és ennek során mindkét funkcióban számtalan szellemes ötletet érvényesítettek. Tegnap este, az elõzõ nap „rendbontásával” ellentétben, mindkét szettben ugyanazok a számok szerepeltek ugyanabban a sorrendben. (Mint már egyik korábbi tudósításomban jeleztem, a The Standardben esténként két koncert van. Az elsõ este 6-tól fél 8-ig, utána kiürítik a termet, majd fél 9-tõl 10-ig ugyanazok játsszák ugyanazt a mûsort új közönség elõtt.) A nyitó szám a „Softly as in the morning sunrise” volt, teljesen más felfogásban, mint amit Szakcsi Lakatos Bélától és Tony Lakatostól hallhattunk szerdán, majd  minden idõk egyik legszebb jazz keringõje következett, a Walt Disney „Hófehérke” filmjéhez írott „Someday my prince will come”, melynek mûsorra tûzését Niels a számot jazz körökben híressé tevõ Miles Davis-szel indokolta, noha a duó romantikus játékmódja inkább a Dave Brubeck Quartet által felvett változatra emlékeztette az embert. Ezt követte Gershwin „Lisa”-ja, amely annak idején szerepelt is Chick Corea és Herbie Hancock közös repertoárjában. Emil nagyon sok humoros elemet vitt be az elõadásba és a párbeszéd a két zenész között nem csak a muzsikára szorítkozott, hanem példaadó módon, mindent elkövettek, hogy a közönséget szavakkal is beavassák abba, ami történik. Ezt a feladatot Niels tanári alapossággal, Emil pedig vagány pesti humorral oldotta meg. (Talán még nem említettem, hogy minden konferálás a The Standardben angolul folyik, mely nyelvet a dánok túlnyomó többsége jól beszéli.) Az est legambiciózusabb darabja Niels saját szerzeménye, a blues alapú „Return to Denmark” volt, amelyet annak idején Emil már hangszerelt szimfonikus zenekarra, fafúvósokra, talán kórusra is, de játszani még soha nem játszotta. Ez nagyon érdekes volt abból a szempontból, hogy a párizsi magyar zongorista itt olyan „zenekari” fogásokat alkalmazott a hangszerén, amelyeket annak idején Earl Hines honosított meg a mûfajban, vagyis a billentyûs a fúvósoktól vette a mintát.  A saját szerzemény után két egymásba folyó szóló produkciót hallottunk. Az elsõ Emil roppant átérzett és kifejezõ átdolgozásában a néhai Bill Evans elhunyt édesapja emlékére írott „Turn out the stars”-a volt, a másik Niels lágy, ábrándos felfogásában egy darab, amit vagy nem ismertem, vagy nem ismertem fel. A végszót egy-egy kompozíció szolgáltatta az eredeti két ötletgazdától Chick Corea „Spain”-je, illetve Herbie Hancock „Canteloupe Island”-ja formájában. Ennek az estének az volt az igazi szépsége, hogy igazolta Oscar Peterson receptjét, miszerint a közönség akkor élvezi a jazzt, amikor azt annak elõadói is élvezik. Ez száz százalékig bejött tegnap este a The Standardben.
 
 
YouTube Channel
Tripadvisor

 


 

-------------------

CONTACT:
Hollán Ernõ utca 7.
H-1136 Budapest

Tel.:

+36704139837

(10.00AM - 6:00PM)

+36 1 798 7289
(6.00PM-12:00PM)

Email: info@bjc.hu
 
-------------------

CLUB & CAFE opening hours:

From 1 September to 31 May:
Monday-Thursday:
10.00-24.00
Friday-Saturday:
10.00-02.00
 
From 1 June to 31 August:
Wednesday-Thuesday:
16.00-24.00
Friday-Saturday:
16.00-02.00
 

-------------------

BJC BISTRO

opening hours:

From 1 September to 31 May:
Monday-Thursday:
18.00-24.00
Friday-Saturday:
18.00-02.00

From 1 June to 31 August:
Wednesday-Thuesday:
18.00-24.00
Friday-Saturday:
18.00-02.00
 


Table reservation:
+36 1 798 7289


 
-------------------

Box office:
19:00-22:00 on concert days

 

Tickets can be bought also at Broadway Ticket Office in front of Budapest Jazz Club from Mon-Fri from 10 AM to 6 PM.

 

utalványok
2014 © JazzArt Közcélú Alapítvány