English version

Csányi Attila Emlékkoncert

Csányi Attila Emlékkoncert

I. Rész:
Oldsmobil Dixieland Jazz Band + Orient Dixieland Jazz Band
 
tagok: többek között
Fajszi Csanád – harsona, Orbán János – harsona, Szekeres János – trombita, Tóth Péter – trombita, Varga László – gitár, Borissza Géza – bendzsó, Földváry Balázs – bõgõ, Weininger Zoltán – dob, Földesi Csongor – dob
 
II. Rész:
Gayer Ferenc – bõgõ, Fritz József – klarinét, Gyárfás István – gitár, Kelemen Angelika – ének
 
 

EGY ÉVE HUNYT EL CSÁNYI ATTILA, A MAGYAR JAZZKUTATÁS LEGNAGYOBB MESTERE

 

Egy éve már, hogy Attila távozott közülünk és mi, akik tiszteltük és szerettük Õt, még mindig nehezen tudjuk tudomásul venni a megváltoztathatatlan tényt. Sokoldalú tevékenysége mellett kedves, segítõkész habitusa okán is ismert és népszerû személyiség volt, megérdemli, hogy gyakran emlékezzünk Rá.

 

E sorok írója csaknem fél évszázadon keresztül volt kapcsolatban Vele és bátran állíthatja, hogy életének fontos élménye volt ez a barátság. Nem csupán a jazz szenvedélyes szeretete, de sokirányú érdeklõdésünk is összekötött minket.

 

Rengeteget tanultam tõle. Az, amit senki mástól nem tudhattam meg, az elsõsorban az a fantasztikus ismeretanyag volt, amivel õ rendelkezett a hazai, és ezen belül a fõvárosi jazztörténet vonatkozásában. Mindenkit ismert, mindenrõl tudott, ami a jazzben itt történt, de mindezt még páratlan lexikális tudás is kiegészítette, amelyben ennek a kiterjedt mûfajnak számtalan külföldi szereplõjérõl is naprakész információi voltak. Emlékszem arra is, hogy a számítógépes gyakorlat hazai megjelenésekor Õ már szisztematikusan készült arra, hogy minél elõbb „képbe kerüljön” és akár magánoktatókra is költött, hogy ezt a fontos technikát elsajátítsa. Kutatómunkája sok-sok eredménnyel járt, jó példa erre az az igyekezete, amit már a rendszerváltozás idején elkezdett, és aminek végeredményét sajnos nem érhette meg. Ez annak a rádióadásnak a felkutatása és kiadása volt, amelyet a budapesti Amerikai Nagykövetség munkatársa, Ernest Nagy, még 1956 nyarán készített, és amely késõbb éppen a magyar forradalom egy hónapos jubileumán, november 23-án került az Amerika Hangja (Voice of America) legendás munkatársának, Willis Conover-nek Music USA névre hallgató adásába. Attila neve nemcsak a köszönetnyilvánításban szerepel a CD kísérõfüzetében, de az akkor hivatalban lévõ Colleen Bell nagykövet asszonynak ajánló írásában is. Fájdalom, hogy Attila nem sokkal a megjelenés elõtt hunyt el.

 

De sokrétû munkásságának ez csak egy pici epizódja volt. Szólni kell például rádiós tevékenységérõl. Magam is számos olyan adás felvételével rendelkezem, amelyeknek nemcsak készítõje, de egyben narrátora is volt. Akadtak közös mûsoraink is, vagy pl. a Világsztárok Magyarországon sorozat adásaiban mindketten szerepeltünk, késõbb pedig  a honlapunkon közölt írott változatokban is.

 

Különlegesen értékes az a tevékenysége, hogy számos idõs muzsikust szinte az utolsó órában keresett fel és készített interjút velük.  Az is az õ nevéhez fûzõdött, amikor rádiófelvételre verbuvált idõs muzsikusokat egy „old stars session”-re.

 

Zenei ismeretei nem csak elméletiek voltak, jól zongorázott és fiatalon még az is felmerült, hogy hivatásos zenész legyen. Ebben az akadályozta meg, hogy a vendéglátózást nem tudta volna elkerülni, õ azonban nem akart lemondani a jazzrõl. Mûvészeti vezetõként több együttesnél is mûködött, kiváló hangszerelõ is volt, zenei vonatkozású tanácsait sokan kikérték.

 

De ennek a kis írásnak nem feladata komplett „leltárt” készíteni Attila munkásságáról, hiszen az egy alapos monográfiát megtöltene. Mégis aktivitásainak hosszú felsorolásában nem szabad megfeledkezni arról, hogy több alkalommal is szerepelt a Magyar Rádió jazz tehetségkutató versenyeinek zsûrijében. A Magyar Jazz Szövetség vezetésében is éveken át tevékeny szerepet vállalt, de még a lemezgyûjtõk klubjának is rendszeres látogatója és aktív résztvevõje volt. És azt már csak zárójelben említem meg, hogy a jazz mellett irodalmi, történelmi és mûvészeti kérdésekben is igazán jártas volt, sõt még politikai diskurzusokat is gyakran folytattunk, ha nem személyesen, akkor telefonon.

 

Ismertségére jellemzõ, hogy sokszor kérték fel a magyar jazzre vonatkozó ismertetõ, vagy szócikkek megírására olyan kiadványokban, amelyek nem kifejezetten jazzirodalmat képviseltek. Erre igen jó példa az 1993-ban kiadott Pannon Enciklopédia (A magyarság kézikönyve), amelyben a terjedelmes „Dzsessz” c. fejezetet a szerényen csak monogrammal szereplõ Cs. A. írta.  És milyen szakszerûen, hiszen nem volt könnyû tömören összefoglalni a hazai jazz gazdag történetét.

 

Még számos külföldi útja is a mûfajhoz kötõdött.  Csak néhányat megemlítve: meglátogatta a Drezdai Nemzetközi Dixieland Fesztivált, és a Moszkvai Jazzfesztivált is, elvitte az általa alapított és menedzselt Orient Dixieland Jazz Band-et Londonba, de kijárta a Joe Murányival készített CD-jük kiadását a New Orleans-i Jazzology kiadónál. Összesen tizenegyszer (!) járt Amerikában, ahol New Orleans-ban és Baton Rouge-ban (Louisiana állam fõvárosában) az ottani levéltárakban kutatott, interjúkat készített New Yorkban Joe Murányival (akkor, amikor itthon még alig tudtak róla) és Zorándy Zoltánnal.  Mindezekrõl írt is a Gonda János által szerkesztett Jazz c. lapba, majd a honlapunk „jogelõdjének” számító MaJazz c. folyóiratba. Itt már még több lehetõséget kapott, írt számos lemezkritikát, jazz-stílusokat ismertetõ, a jazz és a társmûvészetek képviselõit bemutató cikkeket, de Magyar Jazz ABC-t is a hazai jazz képviselõit sorra véve. Honlapunk fõszerkesztõ-helyetteseként is dolgozott és publikált, de minden jazzkutatással kapcsolatos konferencián, rendezvényen ott volt. Még halála elõtt pár hónappal is találkoztam vele a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban megrendezett jazzkutatási konferencián, ahol elõadást is tartott „Zongoraszóló ritmuskísérettel – Elfelejtett zongoristák” címmel.

 

Mindezek után aligha kell bizonygatnom, hogy ha valaki, akkor Csányi Attila az, aki munkásságával maximálisan kiérdemelte a Pernye András-díjat. Õ volt sorrendben a negyedik, aki ebben a rangos kitüntetésben részesült! Idézve az alapító MJSZ-t: „Ezt a díjat olyan személy kaphatja meg, aki életmûvével, mûvészi és szellemi tevékenységével hozzájárult a magyar jazzmûvészet színvonalának emelkedéséhez, a magyar zenei élet gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez”. Attila mindezeket a feltételeket maximálisan teljesítette.

 

Elhunytának évfordulóján szeretettel és tisztelettel emlékezünk erre a kiváló személyiségre, és emlékét örökké megõrizzük!

 

Márton Attila

 

 
 
Jegyvásárlás:
 

BJC JEGYPÉNZTÁR:

 
Nyitvatartási napokon: 20:00 órakor kezdõdõ koncertek esetében 19:00 órakor, egyéb esetben pénztárunk a program kezdete elõtt 1 órával nyit.
 

Jegyek kaphatók a BJC-vel szemben található BROADWAY JEGYIRODÁBAN is hétfõfõl péntekig 10:00-18:00 között 300 Ft-os kezelési költség ellenében.

 ( 1136 Budapest, Hollán Ernõ utca 10. / +36 1 340 40 40 / www.broadway.hu)
 

valamint az alábbi jegyirodákban:

 

Jegyek vásárolhatók továbbá online a www.jegymester.hu weboldalon

 
A telefonon foglalt jegyeket a koncertkezdés elõtti 30 percig tartjuk fent.
 
 
Ha még nem járt nálunk, az alábbi linken további hasznos információkat talál:
 
YouTube Channel

V4 2018
 ÚjMûvészet

-------------------

Elérhetõség:
Cím: 1136 Budapest,
Hollán Ernõ u. 7.


Tel.:

+36 70 413 98 37 
(10:00-18:00)

+36 1 798 7289
(18:00-24:00)

 

Email: info@bjc.hu
 
-------------------

KLUB és KÁVÉZÓ nyitvatartás:

 
hétfõ-csütörtök:
10.00-24.00
péntek-szombat:
10.00-02.00
 
 
 

-------------------

BJC BISTRO
NYITVA TARTÁS:

 
hétfõ-csütörtök:
18.00-24.00
péntek-szombat:
18.00-02.00
 


Asztalfoglalás:
+36 1 798 7289
 
-------------------

Jegypénztár:
Nyitvatartási napokon 19:00-22:00

 

Jegyek kaphatók a BJC-vel szemben található Broadway Jegyirodában is hétfõtõl péntekig 10:00-18:00 között. 

 

utalványok
Tripadvisor

 


 

2014 © JazzArt Közcélú Alapítvány