Dormán László kiállításmegnyitó

Dormán László Újvidéken zenei főiskolát végzett. 1967-től az újvidéki Képes Ifjúság fotóriportere, majd az Újvidéki Rádió éjszakai műsorainak szerkesztője, műsorvezetője volt. 1974-től az itteni rádióban magyar nyelvű jazzműsort vezetett. Tagja volt az Újvidéki Jazznapok Tanácsának. 1993-ban áttelepül Magyarországra, itt a Magyar Rádió riportere, szerkesztője lett.  Elsősorban szocio- és riportfotóival, a dél-baranyai harcokról készített felvételeivel, valamint jazzképeivel vált ismertté. Alkalmazott fotográfiával is foglalkozott (könyv-, hanglemez- és CD-borítók, reklámfotók, illusztrációk, plakátok stb.).

 

Friss hír, hogy Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagozati díjait szeptember 19-én a Pesti Vigadóban, a köztestület székházában adták át. Az iparművészeti és tervezőművészeti tagozat díját Dormán László vajdasági fotó- és tervezőművész kapta, aki alapításától kezdve fotósa volt az Újvidéki Színháznak, és az évtizedek folyamán mintegy 250 ezer felvételt készített.

 

Magamról talán csak annyit, hogy halottak napján, 1944. november 2-án születtem Magyarországon: Bácskossuthfalván, Ómoravicán, Stara Moravicán, éppen akkor, amikor a magyar hatóság már elhagyta Bácskát és a partizánok a magyar falvakban az 1942. évi újvidéki razzia megbosszulásán fáradoztak. No meg a vidék szláv jellegének, szláv  többségének a biztosításán. Eszmélésem viszont már a titoi Jugoszláviában történt, amelyből viszont én mitsem tudtam és vajmi keveset  érzékeltem, hiszen a falunkban mindenki magyarul beszélt. A szabadkai gimnáziumban is végig magyar tagozatra jártam, közben elvégeztem a zenedét is harsona szakon, majd - már szerb nyelven - a belgrádi zeneakadémia újvidéki kihelyzett tagozatán szereztem zenetanári diplomát. 

Az 1960-as évek végétől húsz éven át voltam a jugoszláviai magyar fiatalok hetilapjának, a Képes Ifjúságnak a fotóriportere, újságírója és szerkesztője. A világnak ezen a fertályán ekkoriban jöttek létre a jobbnál jobb jazzfesztiválok, először a szlovénoknál,  a Bledi tó partján, majd Ljubljanában, nem sokkal utána Belgrádban, majd Újvidéken, Szegeden. Az itt látható fotók is többnyire ezeken a fesztiválokon készültek.

Amikor 1988-ban az Újvidéki Rádió magyar nyelvű adása az éjszakai műsor bevezetésével napi 24 órára bővült, az ifjúsági napilaptól ide igazoltam át, az éjféltől hajnali öt óráig tartó élő adás egyik szerkesztője és műsorvezetője lettem. Mondanom sem kell, ezekben a műsorokban is sok jazz hangzott el. Gyakorlatom már volt benne, hiszen az Újvidéki Rádió hullámhosszán 1974-től, jó másfél évtizeden át, mindaddig, amig nem kezdtek el háborús szelek fújni, jazzműsorokat vezettem. Háború ellenes kiállásom miatt azonban letiltottak az élő műsorokról, elsőre a jazzműsoromat vették el. A vád ellenem „háborellenes uszítás” volt.

1993-ban települtem át családommal Magyarországra. Fotós munkát ekkor nemigen találtam, a Magyar Rádió Szülőföldünk című adásának szerkesztősége fogadott be. Ez az azóta már megszünt műsor a világban szerteszét élő magyar diaszpórának szólt, viszont ment már a Kossuth Rádióban a ma is naponta elhangzó Határok nélkül. Ennek szerkesztőségében kaptam, már rendes munkaviszonyban, tagságot, mint riporter, szerkesztő és műsorvezető. A nagy átszervezésben innen rúgtak ki 2011-ben. Azóta vagyok nyugdíjas.

Fotósként több száz kollektív kiállításon vettem részt szűkebb környezetünkben és a nagyvilágban, díjakat is kaptam szép számban, önálló tárlataim is voltak, de hogy itt ez a mostani hanyadik önálló kiállításom is valójában, nem tudnám megmondani, még a jazzfotók tekintetében sem.

Azt viszont tudom, hogy most október végén a Belgrádi Jazzfesztiválon lesz egy nagyobb tárlatom, csak az ottani rendezvényeken készült képeimből. Ugyanakkor a Collegium Hungaricumban, a belgrádi magyar házban  magyar zenészekről készült fotóim kerülnek majd falra.

Több évtizedes újságírói, szerkesztõi munkásságomért, a fotográfia és az alkalmazott fényképészet terén végzett tevékenységemért 2012-ben megkaptam a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, 2017-ben fotóriporteri, újságíró és szerkesztői munkásságomat a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díjjal ismerte el. Két héttel ezelőtt pedig a Magyar Művészeti Akadémia éves díját vehettem a Pesti Vigadóban.

 

Dormán László