Joey DeFrancesco Trio

A csodagyerekként emlegetett Joey már négyévesen az apja, Papa John DeFrancesco után játszotta a jazzdalokat, és számtalan felvétel dallamát tanulta meg az otthoni hatalmas lemezgyűjteményből. Papa John, aki maga is jazzorgonista volt, a szárnyai alá vette a fiatal Joey-t, és gondozni kezdte a gyorsan fejlődő tehetséget. Magával vitte a koncertekre, ahol Joey beülhetetett a rutinos philadelphiai zenészek közé. Az ifjú Joey DeFrancesco lelkesedése olyan legendás zenészeknek is feltűnt, mint a tenorszaxofonos Hank Mobley vagy a dobos Philly Joe Jones. Joey nagyapja és névadója, Joseph DeFrancesco, a családfő vérbeli zenész volt: amint kezébe vett egy hangszert, már képes is volt játszani rajta. Ezt a tehetséget örökölte meg az ifjú Joey, ami rendkívüli billentyűjátékában mutatkozik meg: a zongora mellett boszorkányos ügyességgel bánik az orgonával, tagadhatatlanul mesteri trombitajátékáról nem is beszélve.

Joey érdeklődése a Miles Davisszel közös turné után fordult a trombita felé. Meglepő módon ismerkedtek meg: Miles egy philadelphiai tévéműsor vendégeként szerepelt, ahol Joey a zenekar tagja volt. Ahelyett, hogy a gimnazista trombitások játékát kritizálta volna, Miles az orgonista után érdeklődött, és hamar megszerezte Joey elérhetőségét. Joey kisvártatva a Miles által valaha meghívott két legfiatalabb zenekari tag egyike lett Tony Williams mellett. Évekkel később Joey lett az, aki jazzorgona-előadásait korábbi munkaadója, Miles Davis védjegyének számító izgalmas trombitafutamokkal fűszerezte.

Joey elsőként a Columbia Records-szal kötött exkluzív lemezszerződést, amely egy sor nagysikerű albumot és CD-t eredményezett. A lemezek Joey hírnevét és elismertségét egyre magasabbra emelték. A Joey-val együtt szereplő világhírű zenészek sora lenyűgözte a zenei világot. Quartetjével közös nemzetközi turnéinak köszönhetően Joey DeFrancesco hamarosan közismert jelenséggé vált a jazz világában. A formációt később trióvá alakította két kiemelkedő zenésszel, Paul Bollenback gitárossal és Byron “Wookie” Landrum dobossal, amely a modern kor leghosszabb ideig működő orgonatriójának bizonyult. Eközben Joey egyre több neves muzsikust inspirált a közös munkára. 22 éves korában John McLaughlin meghívására megalapították a Free Spirits zenekart, amelyhez Dennis Chambers csatlakozott. A zenekar négy éven keresztül turnézott intenzíven, így Joey az egész világon ismertté vált.

Koncertjeivel és stúdiófelvételeivel Joey mára több tucatszor bejárta a világot, saját triója mellett olyan sztárokkal, mint Ray Charles, Bette Midler, David Sanborn, Arturo Sandoval, Frank Wess, Benny Golson, George Coleman, James Moody, Steve Gadd, Elvin Jones, Jimmy Cobb, George Benson, John Scofield, Joe Lovano, Larry Coryell és Bobby Hutcherson, a nemzetközi jazzművészekkel való együttműködésekről nem is beszélve.

Joey háromszoros Grammy-jelölt a 2004-es Falling In Love Again, a 2010-es Never Can Say Goodbye és a 2015-ös Enjoy the View című lemeze révén. 2002 és 2008 között, valamint 2012-ben, 2014-ben és 2015-ben sorozatban nyerte el a Down Beat Magazine kritikusainak díját, az olvasók szavazatai alapján pedig 2005 óta minden évben neki ítélik a közönségdíjat. 2014-ben beiktatták a Hammond Organ Hall of Fame-be.

Joey a jazzorgona mestereként számtalan jazzújságírói díjat és elismerést kapott. Termékfejlesztőként és támogatóként is elősegítette a digitális orgona technológiájának fejlesztését az USA-ban és más országokban.

Manapság továbbra is saját zenekarával járja a világot, és sztárprojektekkel lép fel neves jazzklubokban és fesztiválokon. A SiriusXM rádió Organized című adásának heti műsorvezetője. Joey DeFrancesco a jövőben is újabb felvételeket és kreatív zenei projektek tervez; a zeneszerzés és koncertfellépések mellett a Hammond orgona és Leslie hangszóró klasszikus hangzását imitáló digitális technológia élére állt.

Több mint harminc saját lemezének és a modern jazz mestereivel közös együttműködéseinek köszönhetően Joey DeFrancesco méltán foglalja el helyét a jazzorgona olyan kiválóságai sorában, mint Fats Waller, Wild Bill Davis és Jimmy Smith.