Szakcsi 70. - Születésnapi Örömünnep a hazai jazz legjelesebb képviselőivel

A születésnapi ünneplésen jelen lesz:

Babos Gyula, Balázs Elemér, Balázs József, Berkes Balázs, Borbély Mihály, Bódy Magdi, Berki Tamás, Charlie, Csík Gusztáv, Dés László, Dresch Mihály, Egri János, Elsa Valle, Farkas Mihály, Fekete-Kovács Kornél, Fenyvesi Marci, Friedrich Károly, Gerloczy Zsigmond, Gyárfás István, Horváth Kornél, Ifj. Szakcsi Lakatos Béla, Kathy Horváth Lajos, Kőszegi Imre, László Attila, Lukács Miklós, Mohay András, Müller Péter Sziámi, Nagy János, Oláh Kálmán, Oláh Krisztián, Orbán György, Pecek Lakatos András, Pecek Lakatos Krisztián, Ráduly Mihály, Roby Lakatos, Rozsnyói Péter, Sárközi Lajos, Szakcsi Lakatos Róbert, Szalóky Béla, Tátrai Tibor, Torma Rudolf, Török Ádám, Ungár István, Vukán György, Winand Gábor, Zana Zoltán


Szakcsi Lakatos Béla arról álmodozva kezdett kilencéves korában zongorázni, hogy híres zeneszerzővé és klasszikus zene jeles előadójává váljon, ám miközben elvégezte a Bartók Béla konzervatóriumot, megismerkedett a jazz zenével, és ez az élmény elterelte további klasszikus zenei tanulmányaitól.
A haza jazztörténetben – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós jazz térnyerésében. Később, mint zenetanár is dolgozott, visszatérve az alma materhez, a hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott. „Piros karaván” címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicalét, melyet az „Egyszer egy cigánylány”, majd a „Cigánykerék” követett. „Bestia” címmel 1989-ben rock-operát írt a Rock Színház felkérésére.
Mindazok számára, akik figyelemmel kísérték a Liszt- és Kossuth-díjas Szakcsi Lakatos Béla munkásságát kitűnhetett, hogy – példaképe Leonard Bernstein „útmutatása” Szerint – egyaránt otthonosan mozog majd' az összes zenei műfajban. Az eddig elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremteni, alighanem ebben rejlik Szakcsi elhivatottsága.





Interjú Szakcsi Lakatos Bélával (forrás: Fidelio magazin júniusi száma)

„Ott, helyben kell kész lenni”

Mifelénk egyelőre nem triviális, hogy egy nemzetközi szinten is igen magasan jegyzett muzsikus, aki nem mellesleg Érdemes művész, Liszt-, Prima- és Kossuth-díjas, méltó módon, azaz egy reprezentatív koncerttel ünnepelje a hetvenedik születésnapját. Az érintett Szakcsi Lakatos Béla lenne, ő azonban lamentálás helyett inkább aktívan dolgozik, és tartja magát ahhoz, amit 2001-ben mondott: „Az ember annyi éves, amennyinek érzi magát. A boldog zenészek pedig nem tudnak megöregedni. Ha mindenki elhagyna, akkor sem maradnék teljesen magamra; egyedül is nyilvánvaló célja és értelme lenne számomra annak, amit csinálok, vagyis a zenének. Ha nem érdekelne senkit, ha nem lépnék fel sehol, akkor is ezzel foglalkoznék, mert én ezt szeretem.”


Fidelio: …pedig nem véletlenül volt teltházas és nagysikerű az öt évvel ezelőtti Müpa-koncert, a három amerikai sztármuzsikus partnerrel.

Szakcsi Lakatos Béla: A mostani születésnapi koncert hiányának szokásos, prózai oka mindössze az, hogy idén erre nincs pénz. Reményeim szerint jövő tavasszal, a fesztivál keretein belül lesz lehetőség egy ilyen eseményre. Az még nem tisztázott, hogy amerikai zenészekkel játszom-e, vagy megvalósul egy régi terv, ami azért kissé bizonytalan…


F: Titkos?

SzLB: Félig-meddig. Annyit mondhatok ehhez kapcsolódóan, ami már működő dolog: Presser Gáborral szoktunk együtt dolgozni a Bátor Tábornak, vagyis beteg gyerekek javára vállalunk közös fellépéseket. Egy ilyen alkalommal jutott eszembe, hogy talán jobb is lenne, ha amerikai partnerek helyett inkább Presser Gáborral és Kocsis Zoltánnal szerveződne az a bizonyos koncert. Az ötlet nem új, az említett partnerek pedig régóta nyitottak az elképzelésre. A közönségérdeklődés nem kérdés számomra, talán két nagytermes koncert is lehetne ebből, de hogy az „objektív feltételek” is meglesznek-e, az még kétséges.


F: Két éve beszélgettünk legutóbb, akkor is szóba került egy komoly terv: az opera. Ha jól emlékszem, aláírt szerződés is volt a bemutatóról az Operaházzal.

SzLB: Igen, ma is megvan a szerződés, amelyet Horváth Ádámmal, az Operaház akkori megbízott vezetőjével írtunk alá, de néhány hónap múlva, 2011-ben váltás volt az intézmény élén. Egyébként egyáltalán nem haragszom a jelenlegi igazgatóra, Ókovács Szilveszterre, még ha furcsa kifogásokkal is állt elő a már készülő művet illetően. Azt azonban természetesnek gondolom, hogy én nem olyan operát írok, mint amilyet más szerzők. Ez a darab a Bibliára épül, ugyanakkor aktuális kérdéseket vet fel – nagyjából száz percben, illetve öt felvonásban. Egyébként épp ma, azaz május 1-jén kellett volna leadni a partitúrát. Tudtommal én lettem volna az első cigányember, aki írt egy operát (is). De nem panaszkodom, végül is megélek, még ha a kultúra kicsit bajban is van manapság.



F: Mielőtt leültünk beszélgetni, említetted, hogy éppen erősen dolgozol valamin. Megtudhatnánk mi az?

SzLB: Készülök egy Beethoven-estre: a IX., az V. szimfónia, a Für Elise és a Holdfényszonáta közismert témáira fogok improvizálni. Egy kollégád kérdezte tőlem nemrég, hogy mi közöm van Beethovenhez: valójában „csak” annyi, hogy nagyon tudott improvizálni. Teát ebben a vonatkozásban több közöm van hozzá, mint a legtöbb – rögtönözni képtelen – klasszikus előadónak.


F: A szerző stílusában improvizálsz vagy jazzadaptációt játszol a témákból kiindulva?

SzLB: Részben az eredeti motívumokat játszom a saját harmóniai elképzeléseimmel, részben pedig továbbfűzöm azokat, akár jazzfelfogásban is. Improvizációra készülvén soha nem tudhatjuk előre, milyen lesz a zene. Ez elég sok körülménytől függ, például, hogy milyen lelkiállapotban leszek aznap, milyen lesz a hangszer, a terem akusztikája, a közönség fogékonysága, a velük létrehozandó szellemi kapcsolat stb. Ezekre a tényezőkre nem lehet felkészülni, ott helyben kell kész lenni, vagyis a lehető legjobban alkalmazkodni hozzájuk. Ebben nyilvánvalóan van némi rizikó, de ez hozza a jó értelemben vett izgalmat is – a művésznek és a közönségnek kölcsönösen. Miles Davis mondta: tanulj meg rizikó közepette biztonságban lenni. Ez a lényeg.


F: A szabadság nem természetes igénye mindenkinek, talán éppen kockázatos mivolta miatt. A „szabadságeszmény” fogalmát azonban semmilyen más kommunikáció, filozófia és művészet nem volt képes ilyen plasztikusan érzékelhetővé (hallhatóvá) tenni, mint a jazz. Számodra mit jelent ez a fogalom?

SzLB: Amikor azt firtatják, nem sajnálom-e, hogy nem lettem zongoraművész, azt kell, hogy mondjam: az improvizáció által megélt boldogságot, mint szabadságélményt semmi másért nem adnám.

Matisz László




A rendkívüli nagy érdeklődésre tekintettel, a születésnapi koncerten állófogadássá varázsoljuk a nézőteret. Sok szeretettel várunk mindenkit!